Ez az adat még hiányos.
2. kötet
"A fogyó hold, mely olyan fényes és vékony volt, mint a sarló pengéje, rásütött a magányos ménre. Ideges léptekkel gázolt át a folyón, majd elindult felfelé a töltés oldalán, egyenesen a Folyókanyar Farm irányába.
Éjfélre járt. Sem kutyaugatás, sem prérifarkasok vonyítása nem törte meg a csendet, és az éjszaka madarai sem rikoltoztak vészjeleket. A nevadai sivatag hősége enyhült az éj folyamán, és minden élőlény az igazak álmát aludta. Samantha Forstert kivéve.
Sam hetek óta minden éjjel azt várta, hogy azt ezüsthátú musztáng, mely egykor az övé volt, visszatérjen hozzá. [...]
Állt a konyhaablak mögött, és jobb híján csak bámult át az üvegen. Amit látott, kissé meglepte. A ló, amely a farm felé tartott, nem ezüstszínű volt, és nem is galoppozott valami kecsesen. Egyszóval: nem Fantom volt. A lány nem is értette, mit keres itt ez a ló."
" Visszafelé tartottak a farmra, amikor Sam hirtelen megborzongott. Érezte, hogy a musztáng itt lehet valahol a közelben. Alaposan megnézte a távoli sziklák sötét foltjait, és a szellő mozgatta bokrok sem kerülték el a figyelmét.
Fantomot mégis Nagyi vette észre először."
"Felemelte hálóingének alját, és a puha sárba lépett. Ugyanebben a pillanatban a tornác lámpája felgyulladt. Először azzal nyugtatta magát, hogy talán csak egy újabb villámról van szó, de apja komoly hangja ráébresztette az igazságra."
"- El innen! - kiáltotta Sam, de a deres ménnek eszében sem volt megfutamodni.
Úgy döntött, innentől a lány az ő igazi ellensége."
3. kötet
"A kanca kicsi volt, úgy tizenhárom marok magas, vagy valamivel több. Fekete sörénye a vállára omlott. Bordái kiálltak, és látszódtak közöttük a rések. Egyenként meg lehetett volna számolni őket.
Merész felnyihogott. Volt valami reménykedő vágyakozás abban, ahogy a kanca a ló felé fordult. Töredezett szélű patáin óvatosan lépett felé egyet, aztán tett még egy lépést, és viszonozta Merész érdeklődő nyerítését."
"A nagy porfelhőben Fantom Merész mellé sodródott, és Sam lába beszorult a két ló közé. A lány felszisszent, de Merésszel továbbra is a vad kancák nyomában maradt. A zebralábú biztonságba akarta vezetni társait, és Sam sem akart lemaradni."
"Amikor veled volt várandós, gondjai voltak az alvással - mosolygott apa váratlanul Samre.- Megesküdött volna, hogy a hasában folyamatosan szaltózol. Ilyenkor kibújt az ágyból, és lement a folyóhoz. Nem is tudom megmondani, hányszor találtam odalenn a köveken ülve, ahogy azt figyelte, hogyan táncol a hold az apró hullámokon."
4. kötet
"- Ha te mondod! - nevetett fel Jake, de Sam valahogy nem tudott vele kacagni. Azon még túltette magát, hogy Jake milyen jól szórakozik Rachel megjegyzésén, és azon is, hogy Jake külön felajánlotta a lánynak, üljön fel mögé. De azt nem tudta nem észrevenni, hogy Rachel a kelleténél jobban szorongatja Jake derekát. Több volt ez egyszerű kapaszkodásnál."
"A duda harsogása a velejéig hatolt, válla Fantom forró vállához ért, és felpillantott a lóra. Az állat szeme villogott, szája résnyire nyitva."
"Teddy lába továbbcsúszott, és szügyével a folyómeder jobb falának ütközött. Izmok és csontok csapódtak a nedves földnek. Teddy felhördült, az ütés kiszorította tüdejéből a levegőt. Jake lehajtotta a fejét, állát a mellkasához nyomta, vonásai arról árulkodtak, hogy az ütközés nem csak a lónak fájt. Lába a ló oldala és a folyómeder fala közé szorult."
"Sam érezte, hogy a lasszó ismét megrándul. Dallas adott még egy utolsó esélyt a lónak, mielőtt lehúzta volna Samet a hátáról. A lányt ezzel megmentette volna, de a hirtelen rántástól Merész még jobban elvesztené az egyensúlyát, és menthetetlenül a folyó martaléka lenne.
Merész rúgott egyet a lábával. Sam érezte, hogy a ló fara lejjebb süllyed, és lábaival hiába keres kapaszkodót. Patái csak a robogó folyót taposták."
"Amikor veled volt várandós, gondjai voltak az alvással - mosolygott apa váratlanul Samre.- Megesküdött volna, hogy a hasában folyamatosan szaltózol. Ilyenkor kibújt az ágyból, és lement a folyóhoz. Nem is tudom megmondani, hányszor találtam odalenn a köveken ülve, ahogy azt figyelte, hogyan táncol a hold az apró hullámokon."
4. kötet
"- Ha te mondod! - nevetett fel Jake, de Sam valahogy nem tudott vele kacagni. Azon még túltette magát, hogy Jake milyen jól szórakozik Rachel megjegyzésén, és azon is, hogy Jake külön felajánlotta a lánynak, üljön fel mögé. De azt nem tudta nem észrevenni, hogy Rachel a kelleténél jobban szorongatja Jake derekát. Több volt ez egyszerű kapaszkodásnál."
"A duda harsogása a velejéig hatolt, válla Fantom forró vállához ért, és felpillantott a lóra. Az állat szeme villogott, szája résnyire nyitva."
"Teddy lába továbbcsúszott, és szügyével a folyómeder jobb falának ütközött. Izmok és csontok csapódtak a nedves földnek. Teddy felhördült, az ütés kiszorította tüdejéből a levegőt. Jake lehajtotta a fejét, állát a mellkasához nyomta, vonásai arról árulkodtak, hogy az ütközés nem csak a lónak fájt. Lába a ló oldala és a folyómeder fala közé szorult."
"Sam érezte, hogy a lasszó ismét megrándul. Dallas adott még egy utolsó esélyt a lónak, mielőtt lehúzta volna Samet a hátáról. A lányt ezzel megmentette volna, de a hirtelen rántástól Merész még jobban elvesztené az egyensúlyát, és menthetetlenül a folyó martaléka lenne.
Merész rúgott egyet a lábával. Sam érezte, hogy a ló fara lejjebb süllyed, és lábaival hiába keres kapaszkodót. Patái csak a robogó folyót taposták."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése